Faust már öreg, vak, írja Harald Weinrich, törekvései az ürességbe torkollnak, „egyszer és mindenkorra »felejtő ember« [Vergesser] marad. A sírgödör szélére érve, Adorno éleslátó sejtése szerint, talán még a fogadásáról is [amit Mefisztóval kötött, S. I.] megfeledkezett…”
(Sándor Iván: A várható ismeretlen, Tiszatáj Könyvek, 2009, 170-170.o.)