Városunk akkor már egyre mélyebbre hullt az est krónikus szürkeségében, az árnyak sömöre, pihés penész és vasszínű moha nőtte be szegélyeit lassan.
Alig bontakozott ki a reggel ködéből s barna füstjeiből, máris alacsony, borostyánszínű délutánba hajolt a nappal, egy pillanatra áttetsző és arany lett, mint a barna sör, hogy azután leszálljon a színes, tágas éjszakák sokszorosan tagolt, fantasztikus boltozata alá.
(Bruno Schulz: Az Úr látogatása [részlet], ford.: Kerényi Grácia)