„A magyar állami rendőrséggel szemben pedig mély tiszteletet érzek.”

Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr!

Barátaim figyelmeztetésére olvastam a Rendőr mai számában dr. Krisztinkovich Antal rendőrtanácsos úr szigorú kritikáját a Forró mezők c. regényemről, s méltóztassék megengedni, hogy azonnal válaszolhassak, mert egy pillanatig sem akarom magamon érezni a vádat, hogy én a magyar rendőrséget rossz színben akarnám feltüntetni.
(…)
Én csak regényt írok, s a regénynek megvan a saját miliője, saját törvényszerűsége, a saját koloritja, a saját hangulati élete.
Az én világom álomvilág.
Nagyon kérem azért, méltóztassék ítéletét felfüggeszteni addig, míg az egész regény megjelent a közönség előtt. Akkor kiderül, hogy mi az, amit én meg akarok írni.
Én egy igen nagy és emberi lelki dolgot akarok itt közölni: azt, hogy senki a világon egy percig sem bírja elviselni, hogy valamit tud a bűnről.

 

(Móricz Zsigmond: Válasza. [Részletek] in: Rendőr, 1928. október 20.)