1. sor. Jaj, Uram, engem bántanak.
2. sor. Nekem hideg nyállal keni homlokom is.
3. sor. És bizonyos tekintetben mindig rúgnak
hátulról.
4. sor. Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.
5. sor. És nekem kezeim ragadnak.
6. sor. Jaj, tele van a föld bélülről kukacokkal.
7. sor. És most jut eszembe, hogy az ember nem
él örökké.
8. sor. Jaj, istenem, szerkesztő úr, mit tetszik
szólni hozzá, hogy az ember meghal.
9. sor. És fekete földben sötét homokot eszik
ragadós gombócokba összeragadva.
10. sor. Jaj, keserű így az élet azér’ mondom,
szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz
az ember élete itt ezen a földön, bizony,
s a súlyos angyal letorpad.
11. sor. S fáklyáját lefelé fordítja.
(Karinthy Frigyes: Füst Milán: Epigramm. in: Nevető parnasszus, Magvető, 1975. 88.o.)