Nevető parnasszus 2.: Karinthy Frigyes — Bánffy Miklós

TÜDŐGRÓF Bátyám, nem haragszol, ugye… de nekem olyan különös érzéseim vannak, mióta minden reggel arra ébredek, hogy akkorát csókolsz bele a feleségem képébe, hogy majd a dobhártyám reped meg. Mondd, kérlek, nem érzesz te valami vonzalmat feleségem irányában? Nem azér mondom, de múltkor is leszakadt a csillár, úgy csőrönkaptátok egymást itt az ablakmélyedésben.
(…)
JELLEMGRÓF Jó, jó, csak nyugodj meg. (Mintha leejtett volna valamit, lemászik az asztal alá.)
GRÓFNŐ Ejnye, én is leejtettem valamit. (Ő is lemászik az asztal alá.)
JELLEMGRÓF (az asztal alatt) Ga’ — ő sejt valamit, úgy látszik, észrevette, hogy harmadik gyermekünk nem hasonlít hozzá.

 

(Karinthy Frigyes: Bánffy Miklós: Gróf Gyengébb. in: Nevető parnasszus, Magvető, 1975. 227.o.)