November végi, enyhe ősz, nem érzem jól magam, fáradt
vagyok, sétálok egyet a faluban, ki a Táncsicson, el a
park mellett, be az olajosházak közé, odaérek a régi
házunkhoz a Zsigmondy utcában, szolgálatinak kapta
meg apa, születésemtől az iskolakezdésemig laktunk
itt, most látom csak, hogy a temető mellett van, bemegyek,
a golf egyes a bejáróban, a disznóólakhoz vezető útnál ott
az elvadult facsoport, szegény Bodri a láncon, bemegyek,
az előszoba hideg, balra a hálószobában anyuék francia-
ágya, rajta a barna dísztakaró, öcsém és az én járókám,
a rengeteg színes műanyagjáték, emlékszem a pánikra,
amikor a csipától reggelre összeragadt a szemem és azt
hittem, megvakultam, de anyuék kamillával visszaadták,
látom, ahogy öcsémet fürdetik a kiskádban, félek a
Mikulásbácsitól, bemegyek átellenben a fürdőszobába, már
fürödhetek a nagykádban, ahol én vagyok a cápa, vödrön
állva egyedül mosom a fogam, eszem a fogkrémet, át-
megyek szemben a nagyszobába, szülinapozás van, családi
ebéd, rengeteg ajándék, Karcsibácsi videóz, torták akarok,
apa betesz nekem valami rockzenét, táncolok rá, nevetnek,
tollakat dugdosok a cserepes virágok földjébe, ne
haragudj, dédipapa, hogy egyszer sírtam és nem akartam
odaülni az öledbe, a dohányzóasztal alatt lufikon
fetrengek és érzem, hogy ez most nagyon jó, inkább bilibe
kakilnék, mert félek, hogy a vécébe beleesek és elnyel,
átmegyek a konyhába, mákos tésztát eszem, nem
kell már előke, a papák felállítják a hajam, azt
mondják, nőttem és fütyülnek is, én nevetek, tiszta
mák a képem, a kamrában van lépes méz és zsír,
visszamegyek a gyerekszobába, nagyon sok kisautóm
van, a nagyszobában hagytam a rajzaim, ne haragudjatok,
hogy elhoztam azt a fehér párducfigurát az oviból,
holnap visszaviszem, ha beteg vagyok, apu kiveszi
nekem a Maszkot a videotékából és megnézzük, ki-
megyek, elindulok hazulról hazafelé és hazamegyek,
nem vagyok ötéves, huszonhárom vagyok, az tizen-
nyolccal több, pont mint most öcsém, lefekszem a
szobámban és alszom, hogyan változtak a kisautóim
könyvekké, apu és anyu már nem takarnak be, öcsém
a másik szobában, vele sem beszélgethetek, holnap
nincs ovi, én tanítok, de az kicsoda.
Pál Sándor Attila első, Pontozó című kötetét a szigligeti JAK-táborban mutatják be augusztus 30-án (pénteken) 21 órától Fenyvesi Orsolya, Farkas Arnold Levente és Szil Ágnes kötetei mellett, Orcsik Roland moderálásával.