Versek

Székely Szabolcs versei a legutóbbi Műútból

3.

Nekikészülni egy kérdésfeltevésnek,
és választ várni rá – épp jókor tenni fel,
roncsolás nélkül tenni fel, szemérmes
hazudozás nélkül és szemérmetlen
őszinteségnek tűnő mellébeszélés nélkül
tenni fel, a legmélyebb kapcsolódásokhoz
szükséges, kitárulkozásnak látszó
szemfényvesztés nélkül tenni fel;
hogy kérdés maradjon, ami kérdés
akart lenni, ne legyen kérés vagy kérkedés,
szexuális ajánlattétel, önsajnáltatás
– ez majdnem annyira lehetetlen vállalkozás, mint
igent mondani egy embernek, és közben
nem engedni meg a létező fájásnak, hogy legyen.

17.

Akinek fel akarod tenni azt a kérdést,
amelynek a létezéséről csak azóta tudsz,
hogy már elég időt töltöttél el anélkül,
hogy felismerted volna: ez a te kérdésed,
és attól vagy rosszul, hogy nem teszed fel,
ő mostanra már elég öreg lett ahhoz,
hogy ezt a kérdést nekiszegezni
épp olyan képtelenség legyen,
mint találomra megütni egy idős járókelőt,
aki aztán hazamegy, és hosszasan elücsörög
abban a félsötét, macskaalom-szagú szobában,
amelynek minden bútorát túl jól ismered,
és tudod, hogy csak a helyes választ keresi
a visszakérdezés helyett.

18.

Egy nyugtalanító kérdést feltenni úgy érdemes, ahogy egy súlyos
és kényelmetlen fogású bútort viszünk az emeletre – valójában
magunk se tudjuk, hányadikra. Egyszer csak nem megy tovább. Túl szűk
a lépcsőház, a bútor sehogy se fér át, de ezt nem kell egyből belátni,
elég a tárgy tömege, meg a szélein nevetségesen rosszul megkapaszkodó
ujjak kitartó próbálkozása. Elszerencsétlenkedhetünk hosszasan
a lépcsőfordulóban. Rutintalan kérdésfeltevők rettentő időket
töltenek el így. Ilyenkor érdemes beszélgetni régvolt szerelmeinkkel,
mi és miért történt úgy, ahogy, ilyenkor próbálkozhatunk azzal,
hogy pszichológushoz megyünk, pszichológusnak állunk. Mi van benne?
Káromkodjunk bátran, visszhangozzon a ház: miért ilyen nehéz?
Muszáj-e cipelni? Letehető, újra megragadható. Lehet, hogy végül átfér,
az is lehet, hogy nem fér át soha – de bútort, lépcsőházat nem cserélünk.
Pedig a bolond szomszéd eközben hallgatózik: némán rázkódik az előszoba közepén.