aludj, felejts

aludj aludj álmodj szépeket nem lehetek veled
a kozmikus lepedőkön
honnan jutnak a drága kis agyadba
ilyen édes hülyeségek
felejts felejts felejts el egy lélekcsel
egy testcsel magam tisztára játszva
elzuhanok a sárba

 

(Tóth Erzsébet: Repült felé a rózsa [részlet])