BRUTUS […] Ha van itt olyan köztetek, aki Caesar
jóbarátja volt, az tudja meg, hogy Brutus
legalább annyira szerette Caesart, mint ő. Ha
e barát most nekem szegzi, hogy Brutus akkor
mért lázadt Caesar ellen, a válaszom ez: nem
Caesart szerettem kevésbé, hanem Rómát jobban.
Ti jobban örülnétek, ha Caesar élne, s mi
szolgaként halnánk meg, mintha Caesar halna
meg, s mi élhetnénk szabadon? Caesar szeretett
engem, ezért siratom; a szerencséjének örültem,
a bátorságáért becsültem: de nagyravágyásáért
leszúrtam. Könny a szeretetéért, a
szerencséjéért öröm, bátorságáért megbecsülés,
de nagyravágyásáért: halál. Van-e itt olyan
elvetemült, aki rabszolga kívánna lenni? Ha
van, szóljon, mert ellene vétettem. Van-e itt
olyan vadember, aki ne akarna római polgár
lenni? Ha van, szóljon, mert ellene vétettem.
Van-e itt olyan aljas ember, aki nem szereti a
hazáját? Ha van, szóljon, mert ellene vétettem.
Hallgatlak, válaszoljatok.
MIND Senki, Brutus, senki!
BRUTUS Tehát nem vétettem senki ellen. Semmit nem
tettem Caesarral, amit ti ne tennétek Brutussal.
(William Shakespeare: Julius Caesar [részlet]. Ford.: Forgách András és Fekete Ádám. Fordítói konzultáns: Vörös Róbert. L’Harmattan, 2014. 70.o.)