valóban macska vagy!
valótlan macska, nagy
sötét szemekkel —
kell? kell neked?
— azt hiszem — keleti!
kelleti magát, igen, s bojtosfülű,
hát, óriási macska, az biztos!
íme, beszökött s most
összegömbölyödik a homlokom mögötti vízben,
körmöcskéit kirakosgatja a párkányra
— szemhéjaimra — száradni,
ha a tükörbe nézek, vadul integet,
néha látom, tesz-vesz, vagy csak
az üvegcsarnokban alszik,
ha süt a nap, pupilláimba perdül,
fény ne érje
(Szilágyi Ákos: Macska!)