Aliide megkapargatta aranyfogát, valami a fogai közé ragadt. Körmével piszkálta a hasadékokat, s közben hallgatózott, de csak a köröm sercegő hangját hallotta, s hirtelen belehasított a gerincébe. Abbahagyta a fogvájást, és figyelmét a batyura összpontosította. Zavarták az ablaküvegen lévő foltok. Letörölgette a mosogató ronggyal, majd a rongyot a mosogatótálba hajította, levette a kabátját a fogasról, belebújt. Ekkor eszébe jutott az asztalon hagyott kézitáska, felkapta, körülnézett megfelelő rejtekhelyet keresve számára, és bedugta a konyhaszekrénybe. A szekrény tetején finn dezodoros flakon állt. Azt is ugyanoda rejtette, s még rátette a fedelet a cukortartóra, amiből Imperial Leather szappan kandikált ki. Csak ezután fordította el halkan a kulcsot a belső ajtó zárjában, és kinyitotta az ajtót. Megállt az előtérben, fogta a bot céljául szolgáló, borókafenyőből készült vasvillanyelet, de aztán lecserélte gyári készítésű sétabotjára, majd azt is félretette, és az előtérben található munkaeszközök közül a kasza mellett döntött. Még egy pillanatra a falnak támasztotta, lesimította a haját, megigazította a hajcsatját, a homlokáról gondosan a füle mögé tűrte a haját, újra megragadta a kaszát, félretolta a bejárati ajtó kitámasztóját, kinyitotta a zárat, és kilépett az udvarra.
(Sofi Oksanen: Tisztogatás [részlet]. Ford.: Pap Éva)