Imént csak nem volt még hova,
ma már belátom: nincs miért.
A szád a számon tétova,
s akár a ház, a szív kiég.
Különköltöznek Szilviék!
Belátom már, nem is csoda.
Amint a házból Sztív kilép,
akárki látja: nincs nyoma.
(Hollósvölgyi Iván: Különköltöznek Szilviék)