Jean Luc Foreurnek Delphine Hav-tól
Lehetséges, hogy most nekem támadt kedvem válaszolni a maga levelére? Úgy veszem észre, mintha egy parányi düh kezdene fortyogni bennem. Vajon mit számít az, hogy fiatal vagyok vagy öreg, netán középkorú? Jogosabb talán úgy írni, ahogy írok, ha nem tudom, mit csinálok?
Bocsásson meg, de úgy tűnt, mintha a kérdésében lett volna valami lekezelő, és ez bánt engem. De jó, akkor nézzük a koromat:
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy cigarettázzam, de ahhoz, hogy a következmények miatt aggódjam, még fiatal.
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy szüljek, de ahhoz, hogy anya lehessek, még fiatal.
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy külön lakjam, de ahhoz, hogy saját kanapém legyen, még fiatal.
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy eltartsam magam, de ahhoz, hogy félretegyek öregkoromra, még fiatal.
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy diplomám legyen, de ahhoz, hogy elkezdjem visszafizetni a diákkölcsönt, még fiatal.
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem az algériai háborúra, de ahhoz, hogy a második világháború miatt csak öröklött haragot érezzék, még fiatal.
Túl öreg vagyok ahhoz, hogy kihagyjak egy éjszakai alvást, de ahhoz, hogy délután szundikáljak, még fiatal.
Hajszálpontosan ennyi idős vagyok.
Íme a hosszú válasz egy rövid kérdésre egy fiatalabb nőtől egy idősebb férfinak.
*
Delphine Hav-nak Jean Luc Foreurtől
Nekem nehéz lenne, kedves Delphine, ilyen pontosan megadni az életkoromat, mint ahogy Ön tette. De semmi kétségem afelől, hogy az életnek egy másik szakaszában vagyok, mint Ön, és hogy másfajta döntések előtt állok. Egy mulatságos kis adat, amely mégis jellemzi a koromat: épp arra készülök, hogy egy új kanapét vegyek magamnak! Az, amelyiket fiatalemberként vettem, akkortájt, amikor Párizsba költöztem, már igencsak ütött-kopott.
Nagyon jól megértem dühét vagy méltatlankodását kérdésem miatt. És ugyanakkor rendkívül mulattat is.
Általában a középkorú nők érzik sértve magukat, ha a koruk felől érdeklődik az ember. Én egy olyan nőtől érdeklődtem, akit nagyon fiatalnak tartok, arról, hogy mennyire fiatal – erre megsértődik.
Az az igazság, hogy nem olyan könnyű dolog női keszkenőket felvenni, legyen az a nő fiatal, középkorú vagy öreg. (Talán inkább ott kellett volna hagynom a földön…)
(Iselin C. Hermann: expressz ajánlott! [részlet]. Fordította: Kertész Judit. Magyar Lettre Internationale, 2003. tavasz, 51.o.)