A korrepetitort úgy hívják: hétfői lány. Jól tanul — az összpontosításban merevre font, levegőbe meredő copfjai segítik őt. Minden csütörtökön fölüti a feladatgyűjteményt, kihegyezi a ceruzákat, de aztán enged az unszolásnak, lerúgja a cipőjét, és a virágboltosék lányának ágyára hasal. Halántéka mellett fekvő öklei, mint a léghajóból kicsüngő homokzsákok. Azt beszélik, hogy éjszakára sem bonthatja ki a haját, mert azt az édesanyja saját kezűleg, hetente egyszer fonja két, gránit keménységű copfba. A lány fejbőrén kidüllednek a szőrtüszők, alsó szemhéján könnycseppek ülnek. Életem főműve ez a copf, mondja az édesanyja minden hétfő reggelen.
(Szvoren Edina: A hétfői lány [részlet]. Műút portál)
Fotó: Kocsis Zoltán, Népszabadság, archív