valahol téged is csak elképzelnek
Ha a gránit menedéke
többé nem védelmez,
indulj el a vizek felé.
Vándorolj, míg nem marad,
csak kőtaposás.
A földkéreg mozgása
majd vezeti vonulásod,
és a faunával parthoz juttok.
Hagyatkozz ismeretlen
kilengésre,
hogy az áramlat megmutassa
a gombák lelőhelyét.
Tápanyaguk legelése
módosít az érzékeken.
A mellőzhető állatvilág,
ha megérti pupillája új átmérőjét,
készen áll az egyenes testtartásra.
Látomást észlelsz.
Szemed megtelik árnyakkal,
melyek kiemelnek az ismertből,
hogy sose akart részed határ-
vonalait bejárd.
Keresd az ingert,
mi bőrön túl formál,
és tanítása felfedi
eddigi életed
kivetnivalóit.
Számold fel tested
után hagyott bűneid.
A kihasznált szervek öröme
merengés nélkül irányít.
Mondd le a győzelem
lihegését,
hogy ösztöneid dominálhasd.
Emlékezz harcaidra, hisz
nyomot hagyni nem méltó.
Amint utad változást hoz,
a hegek forrása
megbocsájtja tetteid.
Egyesítsd a lépteket,
és a zarándoklat benned ér véget.
Napkeltekor kört alkottok,
és a kolónia mantráiból
közös ősnyelv ébred.
A leírható természet
birtokában nevelkedtek,
hatalmatok anyagi eredetű.
Mégis a térdek a szellem előtt,
aki felszabadított, lélekben átjár.
A két pólus, ha egybeér,
megidézi holdfényünket.
— Ez a tisztulás törvénye.
Tudni kellett az erővel élni
ciklusok számát kezedre vésni
Törődni kellett a halál utánnal
hirdetni véred utódok által
Tiltani kellett önző érveim
elhagyni mindent sötétség évein
És összeáll, ami egykor szétszakadt
meghajolni a lagúnaég alatt