földet gyűjtesz egy akváriumba
a giliszták fogságban akár többszáz évig is elélnek
mondod közben és próbálsz elkapni
azt üvöltöm hogy nem megyek vissza a sáros
tavak partjára sem a régi házunkba
hogy régen minden tér nagyobb volt és tágasabb
pedig akkoriban még csak az sem számított hová
vagy bezárva csak ne legyél az ajtó mellett mert
bármelyik pillanatban rád törhetik légy a sarokban
hogy mindent jól láss és ne felejts enni a lehulló vakolatból
mert benne vannak a rozsda emlékű játszóterek meg a
varjak ahogyan feketére bontják az eget
és át van itatva a zuhanyzás után lecsapódó izzadsággal
a meztelen gyerektesünkkel és anyád szorongásával miután
levágtad a macskátok fejét aztán a farkát és a
lábait is vagy először a farkát aztán a lábát és végül
a fejét nem tudom ez már sosem derül ki
csak annyi biztos hogy a giliszták nem éreznek fájdalmat és
ha ketté vágod őket az egyik felük képes tovább élni
az üveg még mindig koszos és te inkább úszni vitted a gilisztákat akik a szabadulásban összetévesztenek téged egy szelíd istennel
már ha a víz alól kilátnak egyáltalán a tó partjára