Ó, az Ügyész utcán sétáltunk fölfelé,
ó, akkor egy lámpa arcodat fölfedé,
ó, pír volt az arcon, azon a szép orcán,
ó, e pír átsütött az éccaka morcán.
Jaj nekem, Borbálám, angyalkám,
kisfecském,
jaj, tegnap térmértant tanultunk
kettecskén,
jaj, a te mértanos lényecskéd
megtetszett,
szívem is olyan lett, akár egy kúpmetszet.
Ó, hát hiszen, dejszen, nahiszen,
nolámcsak,
érzem, a szerelem finoman pofáncsap,
bánatom böröndje, szivemnek hordára,
ó, ó, Borbála! Borbála, Borbála, Borbála!
(Varró Dániel: Ó, az Ügyész utcán)