Jerzy Giedroyc válasza a kérdésre: „Mit jelent lengyelnek lenni?”, úgy hangzott: véget vetni az etnikai idegengyűlöletnek, erősíteni egy „toleráns” Lengyelország eszméjét, szakítani a nemzeti demokrata modellel.
Ez az ember, aki ilyen mélyen gyökerezett a lengyel tradícióban, és akit a kommunista propaganda oly sokszor hajított a történelem szemétdombjára, sosem volt senki epigonja. Sem Oroszország hatalmától, sem a „történelmi szükségszerűség” fatalizmusától nem hagyta magát megbénítani. Ha tévedett is, kevésbé, mint bárki más közülünk.
(Adam Michnik: A lengyel KULTURA nagy öregje. Ford.: Karádi Éva. Magyar Lettre Internationale 1997. tavasz, 82.o.)