Tudom!

Tudom az összes nevet, és tudom mindazt (legyen szó intézmények elleni támadásokról vagy merényletekről), amiben bűnösek.
Tudom, de nincsenek bizonyítékaim. Bűnjeleim sincsenek.
Tudom, mert értelmiségi vagyok, író, aki követni igyekszik mindazt, ami történik, megismerni mindazt, amit erről írnak, elképzelni mindazt, amiről nem tudni, vagy amiről hallgatnak; aki összekapcsol akár távoli eseményeket is, aki a széteső és töredékes részleteket koherens politikai keretbe rendezi össze, aki helyreállítja a logikát ott, ahol látszólag az önkény, a téboly és a homály az úr.
A mesterségem ezen az ösztönön alapul.

(Pier Paolo Pasolini: Merényletek regénye — 1974. november 14. [részlet]. Ford.: Puskár Krisztián. in: Az ólomévek kultúrája és utóélete — A terrorizmus az olasz művészetekben és irodalomban. Helikon Irodalomtudományi Szemle, 2015/4. 440.o.)