Hogy az elején kezdjem, Marley halott volt. Ehhez nem fér semmi kétség. Halotti
bizonyítványát szabályszerűen aláírta a pap, az anyakönyvvezető és a halottkém, sőt, mint
gyászoló, maga Scrooge is. Amit pedig Scrooge jónak lát aláírni, az úgy is van — ezt mindenki tudja róla az üzleti életben. Az öreg Marley tehát halott volt, mint a kapufélfa.
Megjegyzendő, semmi személyes tapasztalatom nincs arranézve, hogy a kapufélfa
mennyivel holtabb másegyéb fadaraboknál. Sőt, bevallom, magam a koporsódeszkát inkább
említettem volna, ha már mindenképp ilyen fásult hasonlattal kell élnem. De egyesek szerint
van ebben a hasonlatban valami tősgyökeres és Isten őrizz, hogy avatatlan kézzel ilyen szent
dologhoz nyúljak. Ebből még országos veszedelem támadhatna. Nem tehetek tehát mást, mint
újból csak azt mondom, hogy az öreg Marley halott volt, mint a kapufélfa.
(Charles Dickens: Karácsonyi ének. Ford.: Benedek Marcell)