A háztető sötét-őzbarna burko-
lólapjai a falderékig érnek.
A ház — alakra — fönt géppuskafészek,
lejjebb — talán egy kődobáló lurkó
jóvoltából — kicsorbult metlahi-
kockákkal ékes lakótorony, vagy bástya,
olyasmi, mint amit régente hártya-
papírból, szabászollóval vágva ki,
ragasztottak a srácok (ill. kisfiúk,
akkor még). Körben persze pázsit, ringa-
tózni akarni Audrey Hepburn-hinta,
vidám napernyő, fűnyírógép. Kiút
nincs, a kerítésben kétszáz volt kering.
Ablak csapódik. Kutyák és csönd megint.
(Bodor Béla: Dizájn. in: 2000, 1997/9. 44.o.)