egyszer el akartam mondani,
és te rávágtad, hogy tudom.
nem a szerelemről akartam beszélni,
ekkora űrön nem lát át az ember.
egyszer el akartam mondani,
milyen a kislány egy idegen szemébe zárva,
sárga fogsorban viszontlátni őt,
összevarrt szájjal lihegni.
megbánni a legelején,
és végigcsinálni lelkiismeretlenül.
nem a szerelemről akartam beszélni,
hanem a félelemről. a kislányról,
ahogy apja nyakában ül és ordítja:
nő vagyok. esti meséről álmodik,
kakaóról és negyvenkettes síbakancsról.
amióta el akartam mondani, és te rávágtad,
hogy tudom, kerülöm a hideg városokat.
félek, hogy elárul az aszfalt.
(Kali Ágnes: Nem a szerelemről. in: Kali Ágnes: Ópia. FISZ, 2018. 50.o.)
Illusztráció: fotó — Angyalosi Beáta
