Aztán jóval később, negyven-ötven év múlva Kisorosziban, mikor ültem a budin, Mariska néni elkezdett velem társalogni. Mindig mondta, hogy Alaine néni, pedig ő volt az idősebb: Alaine néni, ma elmegy a templomba? Vagy: Alaine néni, nézze meg, „sorít” a mák. (Utolsó parasztasszony barátnőm volt, nagyon szerettem.) Emlékszem, Nádas Péter sokat mulatott ezen, hogy Mariska néni társalog velem, míg ülök a budiban.
(Polcz Alaine: Gyermekkorom. Jelenkor, 2018. 156.o.)
Illusztráció: fotó — PIM