Akkor már nagyon is szövevényesen körülvett és behálózott, megközözött volt sok-sok dolog, melyekből kibontakozni azután egy élet sem volt elég. Ha mindez hamarabb jön… igen, talán egész kis dolgokon múlik minden! Vidékből, családból, előítéletekből, kapcsolatokból, robotos munkából, anyagi nyűgökből, önmagammal való súlyos konfliktusokból — egy állandó kimenés azóta az életem; s ezen a kivándorló úton tán csak fényképfelvételek az írásaim. Vagy beléjük kötözve dobom ki a hajómból a fölös életballasztot, és lesz minden egyre könnyebb.
(Kaffka Margit: Az élet útján. Szépirodalmi, 1972, 402.o.)