Szivárvány

Demény Péter verse a friss Műútból

visszaeső
reménykedő
voltam
a szivárványt
kiraktam
újból
csak most
nem találom
az ecsetemet
a palettámat
hogy kikevernék
bármi reményt
magamnak
a szívemet
tartom
a kezemben
nézem
rímelő dávidgóliát
de már a rímek is
nem tettem
meg mindent
nem is lehet
tudni mi a
ki tudja
de mindent
meg akartam
tenni
talán
ez az
igyekvés
volt a baj
egy akác
nőtt bennem
agyondöf
legalább lila
lenne
zárt arcú
konok bartók
lecsukott
szívvel
zongorázom
vagy mit
kellene
fohászkodtam
könyörögtem
káromkodtam
sárban
takonyban
imában
csúsztam
mégis ez
vagyok
ez lettem
ez a
dobogó
vérző
színtelen
szivárvány