A fiú magára marad, a Balzac pékség fölszolgálóit nézi, az ajándékkereskedés bögréit, képeslapjait, hűtőmágneseit. Múlt századi város, szürke épületek, kiszínezett villamosok. Az egyik hűtőmágnes beleesett a képeslap-kereskedés lábtörlőinek rácsai közé. A bottal kotorász utána, már majdnem megvan, majdnem.
Majdnem.
(Kocsis Árpád: Oktopusz. Magvető, 2017. 33.o.)