Honfoglalás

Ez már nem is magyar mint Illyés népe
Laci Pound és kissé Eliot
Jóska Breton én inkább Yeats vagyok
Gottfied Benn és Montale keveréke
Oldódóban is exotikus kéve
tibeti mantrák inka népdalok
el-ellepik az alapanyagot
Csokonai tüze Berzsenyi érce
messzebbről és halványabban ragyog
De vallatni magunkat hogy mivégre
mártottuk tollunkat nyugati égbe
nem kell többé llyfajta aratók
működtek már Adalbert idejébe’
S a puszták népe megrágta a szót

 

(Horváth Elemér: Honfoglalás. Alföld, 1987/1. 4.o.)