Éjszaka

(…)
Magunk vagyunk a repedés

énünk falán, amelyen át 
elszivárgunk, ledugaszolt 
palackból lassanként. Levált 
szemlencse néz minket, a Hold.

(Rakovszky Zsuzsa: Éjszaka [részlet]. Holmi, 1994/04. 493-495.o.)