Télen, különösen vasárnap, arra ébred itt az ember, hogy kong a város számtalan harangja, mintha a csipkefüggönyökön túl egy hatalmas porcelán teáskészlet remegne a gyöngyházszürke ég ezüsttálcáján. Az ember kinyitja az ablakot, és a szobát azonnal elárasztja a kinti kongásterhes köd, amelynek a fele nedves oxigén, fele kávé és ima.
(Joseph Brodsky: Velence vízjele. Ford.: Hetényi Zsuzsa. Typotex. 2008. 29.o.)