Versek

valami harmat hullt le fentről ez volt a képhez a keret nagy volt a csend de épp a csendből sejlett valami szeretet

Gyónás

Gyónás az első áldozás
előtt a harmadikban
imakönyvben a bűneim
számuk kipontozottan
hányszor hazudtam istenem
te csak tudod ha én nem
kell hozzá bő terjedelem
hogy minden beleférjen
és akkor a gerjedelem
hogy honnan jön a tejke
mutatták s másnap a kezem
csak a tehenet fejte
hát ez az a — beírtam és
egy megfelelő számot
amin amikor gyóntatott
tiszink ugyancsak ámult
rákérdezett mim volt nekem
mondtam s azt is hogy hányszor
gerjedelmem pironkodék
tízezerháromszázszor
kaptam öt miatyánkot és
három szűzmáriást rá
s vártam térden a soromat
másnap az oltárrácsnál
                                         2018. május 21.

 

Első két álmom

Első két álmom a tojáslét
s a kútban való lét vala
s nem volt tőlem másabb a máslét
első s második állaga

nem vártam sem azt hogy kitörjek
sem azt hogy fel- s kihúzzanak
volt ebben némi nagyon könnyed
egynemű öröklét-zamat

tojásként roppant kellemes lett
nem volt sötét a héjon át
selymes szelíden átderengett
valami heveny sárgaság

de a mészhéjról mit se tudtam
s hogy bent vagyok s kint is lehet
hogy valahová útban voltam
s magam vagyok a langymeleg

a kút az már kissé ijesztett
túl szűk így lenni idelent
senki se tudja s ha kivesznek
vissza sehogy se jöhetek

tudnom szinte csak annyit illett
hogy valahogy vagyok s hogy én
se héj se vödör nem körített
mégis valami közepén

sejtelmem sincs arról hol voltam
hogy hová álmodtam magam
s miként lehet tojásburokban
s kútban létezni boldogan
                                        2018. május 28.

 

A Harmat utcán

Nem tudtam mikor megszülettem
félig még gyermek volt anyám
nagyocska fiú lett belőlem
s akkor éreztem igazán

a Harmat utcán ahogy mentünk
végig az akácok alatt
„karomba-fogva” míg felettünk
ezer fürtös virág fakadt

éreztem milyen nagy egyetlen
vissza nem térő tünemény
ennyire együtt s csak mi ketten
szirompermetben ő meg én

valami harmat hullt le fentről
ez volt a képhez a keret
nagy volt a csend de épp a csendből
sejlett valami szeretet

lett volna rá szó de nekem még
furcsán csendültek a szavak
nagy szédületes idegenség
az hogy egy utca harmatag

s benne mi ketten olyan csendben
hogy velünk haladt az a csend
s nem súgta meg hogy az életben
nem ismétlődik soha meg
                                          2018. május 29.