És ott ülök majd hat évesen a konyhában
megint:
apám katonákat csinál,
és Erdélyről mesél:
fenyvesekről, falvakról, és csúcsokról, ahol örök a tél.
Anyám az ágyamba hozza a tejet,
és felolvas abból a könyvből,
amiben minden hónapról külön vers mesél:
orgonaszínű május,
pipacshajú július,
ránckarú szeptember színei –
legélénkebben mégis novemberét látom,
azét a novemberét,
mikor anyám elhervadt,
hogy megszülessek.
Megvárom, míg decemberhez ér,
aztán eltűnök,
mint ágak végéről a hó,
ha kinyitja szemeit az olvadás.
A mű a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):