Ezt persze csak most, utólag okoskodom körül, írás közben az embert többnyire ösztönei és a vers véletlenei, késztetései vezetik. Szóval a hézagos sorra következő, első olvasásra, meglehet, homályos, bizarr képekkel zsúfolt mondatban, körülhatárolt térben, egy kis mindenséget akartam volna teremteni: A tüskebozót alvadt viharában / egy képtelenül fénylő égdarab / örvénye édes szőlőhéj-sötétben. A díszleteket készen kaptam, csak oda kellett őket állítani.
(Lator László: A megmaradt világ. Emlékezések. Európa, 2011. 194.o.)
Illusztráció: a szerző fotóját Mészáros Márton készítette