ÉS A HANG, MELY DÜHÖGÖTT AZ IMÉNT,
VADUL ÍGY SZÓLT HOZZÁM, VADUL, DE NEM
ELLENSÉGESEN, SŐT SZINTE ATYAIAN, MINT
AKI AZT MAGYARÁZZA A CSATA KÖZBEN, MIT
TEGYEN A TAPASZTALATLAN IFJONC: „AZ
AKARAT ŐSI, DE A KÉZ ÚJ. FIGYELJ! FIGYELJ
RÁM, MIELŐTT VISSZATÉREK AZ ÉJBE. ODA,
HOL A KOPONYA DALOL, VISSZATÉRNEK A BA-
KÁK, VISSZATÉRNEK A LOBOGÓK.”
(Szabó Marcell: A közeli limbus. Jelenkor, 2016. 84.o.)