Mosoly

Csak Laura mosolya volt valódi (akarom mondani, fenségesen valódi) a szoba másik felében, meteoritmosoly, fogyó félmosoly, célozgató mosoly, kolléga- és füstmosoly, bicskamosoly egy fegyverkereskedésben, gondolataiba merült mosoly és mosoly, amely az enyémmel találkozik, ezúttal valóban, kibúvók nélkül: keresett és kereső mosolyok.

A nyájas olvasó mégse képzelje, hogy ez az egész grimaszok sorozata lett volna. Isten mentsen egy olyan lánytól, aki ilyen rövid idő alatt ennyiféleképpen képes mosolyogni. Nem. Mindezek a mosolyok elfértek egyetlenegyben. A szerelmes szeme pedig olyan, akár a légyé, így aztán lehetséges, hogy Laura ajkára és fogaira idegen mosolyokat is odalátott.

 

(Roberto Bolaño: A science fiction szelleme. Ford.: Kutasy Mercédesz. Jelenkor Kiadó, 2017. 125-126.o.)