Ez a kép fogadta Kretschmart

Májusi hajnal Berlinben. Verebek lármáznak a repkényen. Széles tejeskocsi suhan kerekein, mintha selymen gurulna. Tündököl a nap a tetőablak üvegén, fönn a cseréptető hajlatán. A levegő még nem szokott hozzá a csöngetéshez, dudáláshoz, úgy fogadja és továbbítja őket, mint új, törékeny és drága hangokat. Az előkertekben virágzik az orgona; mint falusi kertekben, fehér lepkék szálldosnak körös-körül a reggeli hűvösséggel mit sem törődve. Ez a kép fogadta Kretschmart, amikor kilépett a ház kapuján, ahol az éjszakát töltötte.

(Vladimir Nabokov: Camera obscura. Ford.: Vári Erzsébet, Európa, 1994. 57.o.)
Illusztráció: a Camera obscura V. Sirin néven publikált kiadásának borítója — Holger Schildt, 1935