Az újságíró vágyott e vizitre, de egyszersmind szerette volna, ha elmarad. Félt, de bátornak kellett mutatkoznia, különben minden elveszhet. Látta, hogy ennek az asszonynak a kezében van, és ez voltaképpen tetszett is neki.
Hazament, hogy várja. A Nuszika levele, virágja és valamivel jobban sütött mogyorótortája ott volt az asztalon. A levél csak ez egy sor:
Hősiessége aggaszt, kétségbeesve várom a teniszpályán!
(Bródy Sándor: A nap lovagja. Magyar Hírlap—Maecenas, 1993. 35.o.)