Micsoda gyönyörűség volt a Ticklepenny- és Miss Carridge-féle figurákat egyetlen jól irányzott rúgással szerelmi aktusok közepébe taszítani. Micsoda gyönyörűség volt álmodozva heverni Belacqua mellett a teraszon, figyelni, hogy jön fel rézsútosan a nap. De mennyivel nagyobb gyönyörűség volt mindennél az az érzés, ha eredet és cél nélküli lövedék lehetett az ember, melyet nem-newtoni mozgások egész tömege ragad meg. Olyan hihetetlen gyönyörűség volt ez, hogy a gyönyörűség szó nem is helyénvaló már itt.
(Samuel Beckett: Murphy. Ford.:Tandori Dezső. Magvető, 1972. 122.o.)