lujó
nem vagy még kész a túlvilágra
mentőt hívsz hát mielőtt elalszol
a gyomormosásból ébredezve
torkod lüktet sajog még a slagtól
fáj de nem tudsz nem szívből örülni
az infúzió néma cseppjeinek
jobb igen jobb még ideát
ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg?
s bár te vagy kit nem látogat senki
kinek a magány cigiről ad tüzet
jobb igen jobb még ideát
ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg?
kabátod eltűnt nincs hová menned
a hó ezer pajesza dülöngél
egy zárójelentés minden vagyonod
s te boldog vagy hogy világra jöttél
peppe
az emberólat éjjel
a felüljáró negyedik tartópillérénél
nagynyomású mosóval takarították el
a gépet kemény kültéri felületek
különösen makacs szennyeződéseinek
tisztítására fejlesztették ki
lecsavarta a kábelt a manus a dobról
a tartályt csurig töltötte hígított vegyszerrel
a fúvókát maró fokozatra állította
olyan irgalmatlanul erős sugárban lövellt a masina
hogy a fickó terpeszben
két kézzel is alig bírta megtartani a szórólándzsát
még föl sem száradt s peppe
már le is csapott a helyre
a szociofotósok darlingja
cserzett bölcs arca az öreg halászé
kezén az erek a bőre felett futnak
bebicskázza a húsz deka zsírszalonnát
a bőrkét elteszi rágcsálni
alig érthetően mosolyog
a szemében mégis ott a kitaszítottak
oly nehezen megszerezhető méltósága
tenyerébe söpri a morzsát
a maradékot ujjbegyére szedegeti
aznapos
ám nincsenek szesztestvérei
peppe sosem verődik bandába
’háttal élek én már mindenkinek’
a rakpart lépcsein szárítgatja ruháit
piáért a nonstopba megy
ott nincs biztonsági őr
ott nem néznek úgy rá
ili
lemész a nappal
megfordulsz vele
kigyúl a hajnal
páternosztere
oda se nézel
így lesz és így volt
napjaid alá
az éj fűz indigót
pedig voltál erős
erős mint a damil
belül oly tiszta
mint egy mocskos radír
de most hogy lopsz
bár testi bajod nincsen
megfulladsz mégis
mint hal a forralt vízben