Egy délelőtt a városban. A hírek, melyeket óhatatlanul meg kell hallgatni, émelygésre késztetnek. Mintha pestises középkori városban járnék, ahol temetetlen hullák oszlanak az utcán. Ismerősökkel beszélek, s néha úgy érzem, zsebkendőm szájam elé kell tartanom. Napok óta Karinthy két verssora kóvályog az eszméletemben: „Inkább a férgek egyenek meg, / Mintsem én egyek férgeket.”
(Márai Sándor: Napló, 1945-1957. Akadémiai—Helikon, 1990., 62.o.)