Az ihletett muzsikusból a jelenségek korlátainak ez a hatalmas áttörése szükségszerűen olyan elragadtatást vált ki, amelyhez semmilyen más nem fogható; az akarat ekkor egyetemesen mindenhatónak érzi magát és nem húzódik meg némán a szemlélet mellett, hanem harsogva hirdeti magát, mint a világnak egyik tudatos eszméjét, Az övét csak egyetlenegy lelkiállapot múlhatja felül: a szenté, — ugyanis mert ezé állandó és zavartalan, mig a muzsikus látnoki lelkesültsége az egyéni öntudatnak mindig visszatérő állapotával váltakozik, melyet annál szánandóbbnak kell tartanunk, minél magasabbra emelte fel őt ihlete egyéniségének korlátai fölé. E szenvedések okából, melyek árán az átszellemültségnek azt az állapotát váltja meg, amelyben annyi gyönyörrel ajándékoz meg minket, a muzsikus minden más művésznél megbecsülendőbbnek, sőt már-már szentként tisztelendőnek tűnik fel. Művészete valóban úgy aránylik a többi művészetek összességéhez, mint a vallás az egyházhoz.
(Richard Wagner: Beethoven. Fordította: Fegyverneki István, Kultúra könyvtár, én., 35.o.)
Illusztráció: a fenti könyv borítófotója