ptx. vs. Ozark?

Ahogy most összeszámoltam, legalább tucatnyi fajta meló vár mindig.

Ahogy most összeszámoltam, legalább tucatnyi fajta meló vár mindig. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy mindegyik fontos és sürgős, de vannak köztük fokozati különbségek, hogy is mondjam: szellemi igénybevétel tekintetében. A sor végén inkább mechanikus jellegű, adminisztratív izék jönnek, nem kell hozzájuk ragyogó elme, de még melankolikus odaadás sem — túl kell esni rajtuk. Nos, amikor olyan állapotba kerülök, hogy — mondjuk — a 12. melóhoz sem vagyok képes kétségbeesett sikoltások nélkül leülni, mert nem értem már a névelőket sem, másrészt fájón hiányzik az a minimális szabadságérzet, ami esetemben az élethez elengedhetetlen, akkor száz kilónyi anarchia, fantáziátlan lázadás keletkezik a helyemen. Ez a valami feláll, az ágyhoz megy, lepakolja a közeléből is a könyveket. Majd bekapcsolja a tévét, és pendrive-ról sorozatot néz.

Fáradt, műkedvelő lázadó. Eleinte még így sem tudtam lazítani, kikapcsolni, folyton zörgött bennem, hogy miért nem jegyzetelem, amúgy pihenésként, Puder Sándor Dr.: Ujabb szempontok a tuberkulózis elleni küzdelemben — A művi légmellkezelés magyarországi statisztikája és az utántöltések országos megszervezése c., 1935-ös kiadványát, hogy pontos képem legyen róla, mit érzett, min ment keresztül Camus, amikor ugyanebben az évben ambulanter végezték el rajta a fent nevezett beavatkozást (ptx.). Ma már felmentem magam, gyarapodom így is. Friss elemzésben olvastam, hogy 2010-ben senki nem gondolta volna, ennyi neves színész sorozatokban fog még erőteljesebben kibontakozni…

Mit néztem eddig?

Ami megfertőzött: Taboo, The Young Pope.
Ami elvarázsolt: Big Little Lies, Killing Eve, Mindhunter, Ozark, Stranger Things, The Wire (szigorúan csak az első évad).
Amiket most fedeztem fel: Sharp Objects, Patrick Melrose.
Talán: C.B. Strike
Tudom, rengeteg tétel kimaradt, de többre nincs idő.

Végére egy film, amit megnéztem, s amelynek az első 45 perce hibátlan, lehengerlő, fojtogató — remekmű. A hátralévő 75 perc? Egészében az a nagyon ritka élmény, ami után teljesen kiürülsz, nem vagy ura magadnak, a remegésnek. Viszont azóta sem tudom megfogalmazni, pontosan mit láttam. (Mother!, 2017; R.: Darren Aronofsky)