Vidám látvány

Mindent elemésztettek a lángok: a templomokat, a csűröket, egyiket a másik után, a kazlakat, ahonnét a legmagasabbra csapott a tűz, a gerendákat, amelyek rőt tűzszakállukkal egymás után egyenesedtek fel a sötétségben, hogy azután már világosban zuhanjanak a mélybe.
Még húsz kilométer távolságból is jól megfigyelhető, hogyan ég egy falu. Vidám látvány volt. Egy-egy olyan kis eldugott fészek például, amelyet nappal észre sem vesz az ember a ronda lapályon, éjjel, ha kigyullad, szinte hihetetlen, hogy milyen hatást kelt! Azt hinnéd, a kivilágított Notre-Dame. És egy ilyen falu, még a kisebbfajta is, képes egy egész éjszakán át lángolni, míg végtére olyan lesz, mint valami óriásira nőtt virág, azután mint egy bimbó, aztán semmi.
Már csak füstölög, és akkor reggel van.

(Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére. Szávai János fordítása)