— Ha tudnék hinni abban — szólt Rhoda —, hogy az életem hajszában és szüntelen változásban telik el, megszabadulnék a félelmemtől: semmi sem állandó. Egyik pillanat nem vezet a másikhoz. Az ajtó nyílik, a tigris ugrásra lendül. (…) Számomra minden pillanat könyörtelen, különálló: ha összerogyok a meglendült pillanat döbbenete alatt, rám ugrotok, hogy darabokra tépjetek.
(Virginia Woolf: Hullámok. Részlet. Ford. Mátyás Sándor)
Kép forrása ITT érhető el.