2006, Barthes

Egy hete jöttem meg akkor Párizsból, ahol is Roland Barthes-nak egy meglehetősen nyugtalanító története amolyan gondolati klausztrofóbiafélét, kiúttalanságérzéshez hasonló valamit idézett bennem elő. A pompás előadásainak otthont adó Collège de France titkárságáról küldtek neki egy névsort, melyen a Collège tanárai a nyugdíjba vonulásuk éve szerint csoportosítva szerepeltek. Az egyik nagyon fiatal tanár nyugdíjaztatási éve 2006 volt.
— Most először akadt dolgom a kétezres évekkel — kommentálta a dolgot Barthes. És a hangjában ott bujkált a szokásos iróniája, de egy kis mélabú is, amit takargatott, mint valami helytelen érzést.

(Michelangelo Antonioni: Egy sosemvolt szerelem krónikája. Barna Imre fordítása.)