[Molnár Ferenc] Útitársként is el-elképesztette a vele utazókat egy-egy odavetett megjegyzéssel. Sebestyén Géza színigazgató például világéletében mindig mindenen idegeskedett. Szokásává vált, maga sem vette észre, hogy állandóan rázza a lábát. Molnár, aki vele szemben ült a vasúti kupéban, egy darabig nézte, nézte, azután kifakadt: — Na hallod, Géza! Ezzel a fáradsággal akár gyalog is jöhettél volna!
(Incze Sándor: Színházi életeim)