kezdeni (nyilas atilla mondhatójára)
magammal mit, ha valamennyi lehető módon
elmondták már az összes mondhatót,
és én is talán, amit tudtam, mindent; de nem.
ma nem bántó
a csend, majdnem jó,
miként a tegnapi,
bár abban is benne volt
az elmúlt napok csendjei sara, éhe;
mit „úgy szeretünk”, ha el is húzódik,
mert „semmi nem hiányzik”,
csak félrecsúszik a válasz,
ama harmadik rossz.
magyar eső a tébláboló télben,
míg múlni sem, maradni nem akar,
hibátlan nemzeti csapadék, ködbe tekerve,
mit neki március, annak busa idusa,
kemény cseppek, jégveréshez mértek
a kimódolt, hallgatag sötétben,
ez az eső köpköd, egészen korszerű,
árja kísérője az ismétlődő kurzusnak,
annak indulatai, gyűlölete, közönye
illő párja, fajtiszta, élettérnyi magyar eső.