Érdekes és jellemző a huszadik század előtti szellemi légkörre, hogy senki se tételezte fel a világegyetem összehúzódásának vagy tágulásának lehetőségét. Általánosan elfogadták, hogy az univerzum vagy változatlan állapotban létezett mindig, vagy valamely véges idővel ezelőtt teremtődött többé-kevésbé olyannak, amilyennek ma látjuk. Ez részben az emberek ama hajlamának is tulajdonítható, hogy higgyenek az örök igazságokban; emellett vigaszt is meríthettek a tudatból, hogy noha ők maguk megöregszenek és meghalnak, a mindenség örökkévaló és változatlan.
Stephen Hawking: Az idő rövid története (ford: Molnár István, Egri Győző)