Huszonnegyedik cetli.
Pócsmegyer, tizennyolc
április huszonhat, csü-
törtök. Az el nem gon-
dolt gondolat talán o-
lyan, mint másolat, ha
meglapul, mint költe-
mény, lehettem volna
majadnem én. Bizonyta-
lan az értelem, számol-
ni fog a végtelen nullá-
tól százötvenháromig,
talán a tévedés kopik
el legkésőbb. A követke-
ző évszak a második
tavasz. A néma kert-
ben lakik a tapasz-
talan. A kígyónak pe-
dig nincs füle.
Huszonharmadik cetli.
Szigetmonostor, tizen-
nyolc április huszonöt,
szerda. Jónás megette
a halat, de torkán a-
kadt egy falat, Jónás
a halat kihányta,
a hal halálát tátogta.
Árulás, gondolta a hal,
felszállt belőle a só-
haj, azért vagyok,
hogy ne legyek, idét-
len igét hirdetek.
A próféta és a gyom-
ra már szívesen nyu-
godna, de várja őket
a város, ahol a hal-
pénz botrányos.
Huszonkettedik cetli.
Pócsmegyer, tizennyolc
április huszonnégy,
kedd. Minden verse-
met a félelem szüli.
Ezt is.
Utcát nevez majd ró-
lam el Buda is,
Pest is.
A tévedés kizárja
a virrasztás lehető-
ségét. Mondataimat
ki-
kezdi
az örök idő. Ha
azt írom,
fellegek,
rímel rá
a felhő.
Huszonegyedik cetli.
Pócsmegyer, tizennyolc áp-
rilis huszonhárom,
hétfő. Eljátszanak a csönd-
del az idő boldog
mondatai. Néma az, a-
kinek nincsenek fölös-
leges szavai. Alázatos is-
tent teremtenek a gőg
angyalai.
Huszadik cetli. Pócs-
megyer, tizennyolc áp-
rilis huszonkettő, vasár-
nap. Tegnap hibáztam.
Azt írtam, péntek, pedig
szombat volt. Persze
nem reménykedhetünk
örökké az időben.
Holnap hétfő lesz. Ennyi
bizonyos. Megérjük ta-
lán.