Zoli fingja nagyot reccsent. Azonnal összeszorította a záróizmát, erre a bele kezdett morogni. Juli nem ébredt fel a hangra. Halkan szuszogott hason fekve. Pucér testét félig eltakarta a fenékig lecsúszott takaró. Zoli még várt egy kicsit, hátha Juli mégis megmozdul. Addig a nyelvével áttapogatta a száját belül, mert borzalmasan valósághű álma volt arról, hogy darabokra törtek a fogai, és kézzel bányászta ki a gyökérmaradékokat. Mindent rendben talált, úgyhogy megint Julira figyelt.
Biztosra akart menni. Megfogta a lány plüssmaciját, és a hátára ültette. Juli erre sem reagált. Ez az, mackó, tartsd az ágyban, nehogy kijöjjön, mielőtt végeznék!
Felkelt, felhúzta a boxerét, átment a konyhába, felkapcsolta a villanyt, és leült az asztalhoz. A dohánycucca elöl volt. Tekert magának egy cigit, a szájába tűzte, és rágyújtott. Közben ütemesen mozgatta a fejét, és halkan dúdolt egy feldolgozást Johnny Cashtől. Ránézett a tűzhely órájára. Négy tizenkettő volt. Beszív, lent tart, kifúj. Gitárpengetést, aztán zongorázást imitált.
Felállt, és a táskájához ment. Juli úgy fogalmazott volna, hogy csak úgy oda volt baszva a hűtő elé, de Juli most aludt. Istenem, de fog hiányozni a melle, futott át Zoli agyán, de mielőtt úrrá lett volna rajta a depresszió, motyogni kezdte a dal szövegét, aminek eddig csak az intróját hümmögte. Your own personal Jesus… hülye kurva… someone to hear your prayers, someone who cares…
Erre a dalra csókolóztak először. Pár órával később pedig lefeküdtek. Szex után Zoli a lány lapockáját simogatta, akit folyton kirázott a hideg. Nem jó?, kérdezte Julitól. De, mondta, csak érzékeny, tudod, onnan törtek le a szárnyaim. Mert mi vagy te, angyal? Hát nem?, kérdezett vissza Juli. Jahahahaaaj, nevetetett fel a fiú, és megcsiklandozta a lányt, aki sikoltozva röhögött. Persze Zoli nem hagyta abba. Csak akkor állt le, amikor Juli a ficánkolástól belefejelt a falba.
A gondok ezzel az első szexszel kezdődtek. Miután végeztek, Zoli ellenőrizte a teli gumit, aztán bekötötte a végét, úgy dobta ki. Pár héttel később mégis kiderült, hogy Julinak azért nem jött meg, mert gyereket vár. Esemény utáni tablettához már késő volt, úgyhogy nem maradt más, mint felvetni a kérdést: megtartsák-e. Zoli azt mondta, hogy ne. Juli is. A lány nagyon jól viselte az abortuszt. Valahogy úgy tűnt, hogy ettől csak szorosabb lett a kötelék kettejük között.
Aztán egy évvel később Juli egy házibuliban részegen összehányta a fél fürdőszobát, úgyhogy Zoli nagy bocsánatkérések közepette ráadta a kabátot, és hazavitte. Juli otthon akadt ki igazán. Csukott szemmel sírt, néha öklendezett még. Azt kérdezte, hogy engedhetted, hogy elvetessem? Mi?, kérdezett vissza Zoli. A gyereket, válaszolta Juli, hogy a faszba engedhetted, hogy elvetessem, baszd meg? Erre Zoli nem tudott mit mondani, túl váratlanul jött a kérdés, a semmiből. Na, gyere szépen!, mondta, és lehúzta a lány cipőjét, aztán a nadrágját és a felsőjét. A fehérneműjéhez most nem nyúlt. Feladta rá a pizsamáját, odakészített az ágy mellé egy lavórt, ha esetleg Juli megint rosszul lenne, aztán befeküdt mellé. Odabújt hozzá, de mielőtt elaludt volna, átfordult a másik oldalára, a fal felé.
Másnap a lány nem emlékezett a beszélgetésből semmire. Legalábbis nem hozta fel a dolgot, és Zolinak sem állt szándékában.
Zoli pár hónapig emésztette a dolgot. Ízlelgette a gyerekkérdést. Olyannyira, hogy fél évvel később, amikor egyedül vezetett le négyszáz kilométert, egész úton ezen rágódott. Érezte, hogy a máz alatt nagy űr van. Egészen addig az estéig, amikor Juli kiakadt, nem látta, de utána annyira az arcában volt, hogy nem tudott másra gondolni. Letekerte az ablakot, és rágyújtott egy cigarettára. Mindketten befejezték már az egyetemet néhány hónapja, Julinak van saját lakása, hála az apjának, jól is keresnek. Persze ezzel nincs is gond, de Zolinak mindent Juli családja állt. Náluk élt már egy ideje, náluk dolgozott, már csak Juli kezét kellett volna megkérnie, és ő is beolvadt volna a család nagy masszájába. Már semmi akadálya nem volt, hogy gyerekük legyen. Juli biztos örülne, gondolta. A kapcsolatuk megint olyan lenne, mint az első hetekben.
Egy őz szökkent ki az útra. Zoli elrántotta a kormányt, elszáguldott két fasor között, aztán berepült egy árokba. A kocsi orra belefúródott a földbe, a jármű előre billent, aztán a hátára zuhant. Zoli túlélte a balesetet, de komoly sérüléseket szenvedett. Kimászott a roncsból, és elkúszott az útig, felült, és felhívta a mentőket. Elsőre nem tudta értelmesen elmondani, mi történt, de aztán csak sikerült. Amíg kiért a mentő, egy autós észrevette őt az út szélén, és megállt. Kiszállt a kocsiból, odasietett hozzá, és próbálta kiszedni belőle, mi történt. Gyereket akarok, mondta a fákra meredve. Erre a fickó hívta a száznégyet, de mielőtt elmagyarázhatta volna, hol vannak pontosan, már kiért egy mentős.
Amikor kiengedték a kórházból, nem húzta tovább az időt. Elmondta Julinak, hogy már ő is akarja azt a gyereket. Juli elmosolyodott, de a tekintetében nem volt öröm. Megölelte a fiút, és azt mondta, én is. Zoli viszonozta az ölelést, de ilyen távol még nem érezte magától a lányt. Nem baj, gondolta, majd a gyerek megoldja a problémát. Az a kurva gyerek majd mindent faszán megold.
A konyhában álltak, ölelkezve. Zoli a mosogatóra nézett. Valakinek el kellene mosogatnia, mondta. A lány elengedte, és bólintott. Majd én megcsinálom, te pihenj. Zoli esküdni mert volna, hogy Julinak párás volt a tekintete, de nem firtatta. Bement a nappaliba, ledőlt a kanapéra, közben hallgatta, ahogy a lány mosogat. Akart még mondani neki valamit, de nem tudta, mivel vigasztalhatná meg. Pedig így nem lehet félbehagyni. Nézte a tévét, a sok hülye műsort, kapcsolgatott ide-oda, de semmi ötlete nem volt. Öt perc múlva szólt ki Julinak. Hoznál egy sört, kérlek? Juli hozott.
Onnantól kezdve gumi nélkül csinálták. Egy darabig napi kétszer, este egyszer és közvetlenül a vekker után is egyszer, reggeli szájszaggal, csipásan, de két hónap után sem akart jönni a gyerek. Pedig előtte olyan gyorsan sikerült. Juli azt javasolta, menjenek el kivizsgálásra. A gyerekért mindent, nem?, gondolta Zoli. Szóval elmentek, és akkor kiderült, hogy bár Zoli végig arra gondolt, hogy az abortusz miatt a lány meddő lett, valójában az ő balesete az oka mindennek. Olyan belső sérülések is keletkeztek, amiket eddig észre sem vettek az orvosok, és Zoli lett steril.
Juli azt mondta, nem bánja, ettől nem változik köztük semmi, nincsen semmi baj. Dehogy nincsen, kurva nagy baj van, gondolta Zoli. Hiszen ezzel akarta helyrehozni a dolgokat. Ráadásul, amikor Juli azt mondta, nincsen semmi baj, már nem csak a szeme volt bánatos. A mosolya is kisebb volt. Már csak a hangja csengett úgy, mint régen, de Zoli úgy gondolta, ez már csak színjáték.
Így aztán felhagytak a próbálkozással, már csak akkor szexeltek, amikor kedvük támadt hozzá, és akkor is gumi nélkül. Hetente egyszer csinálták általában. Néha kétszer, néha kéthetente. Aztán Juli azt mondta, idő kell neki, és Zoli nem értette, hogy ha eddig nem volt látszólag semmi baj, és ment a színészkedés, most mi változott meg hirtelen. De nem kérdezte meg, inkább átcuccolt egy belvárosi szarfészekbe. Juli apja egy hónap fizetett szabadságot adott Zolinak. Azt mondta, visszamehet, ha rendeződnek a dolgok. Ideiglenes megoldásként választották ezt, ezért Zoli nagyon örült, amikor Juli végre felhívta magához, hogy találkozzanak és beszéljenek. Csakhogy a lány azt kérte, hogy menjenek szét teljesen. Sőt, az lenne a legjobb, ha elfelejtenék egymást. Töröljék egymást mindenhonnan, töröljék ki még egymás telefonszámát is. De hát én fejből tudom a tiédet, mondta Zoli. Akkor felejtsd el!
Mikor Juli ki akarta kísérni Zolit az ajtóhoz, Zoli mélyen a lány szemébe nézett, és azt mondta, csak még egy éjszakát. Hosszan nézték egymást. Zoli közelebb lépett a lányhoz. Juli nem hátrált el. Zoli megcsókolta. Juli visszacsókolt. Visszazárták az ajtót. A nappaliban kezdtek el vetkőzni csókolózás közben. Juli könnyezett. Aztán átmentek a hálóba, ahol szexeltek, és elaludtak egymás mellett, de egymást nem érintve.
Amikor Zoli elkezdte dúdolni a dalt, azt hitte, el fog menni a maradék életkedve is, ám ehelyett egészen felpörgött. A tenyerébe pöccintette a hamut. Aztán vállat vont, és lefújta a fehér szőnyegre. Ki a faszt érdekel már?, gondolta.
A táskáját az asztalra tette, aztán kinyitotta a mosogató alatti szekrényt, és egy fogót vett elő. A csap mellé tette, aztán egy lépést távolodott a mosogatótól. Ki akart menni a fürdőszobába, de közben az jutott eszébe, hogy az már túl közel van a hálószobához, ezért visszalépett a mosogatóhoz. Letolta a boxerét, lábujjhegyre állt, és belevizelt egy tej- és müzlimaradékos tálba. A zöld edény csordultig telt sárga húggyal. Zoli belepöccintett még egy kis hamut, aztán eltette a farkát, és kézbe vette a fogót. Pöfékelve szorított rá a csapra, és pár mozdulattal meglazította a fejet. Az albérletben lévő eltömődött, és amikor ki akarta tisztítani, szétbarmolta a szűrőt, úgyhogy a víz két oldalra spriccelt, amikor megnyitotta a csapot. Újat nem akart venni, mert most, hogy Julival szétmentek, Juli apjánál sem dolgozhatott tovább, úgyhogy jelenleg munkanélküli volt. Spórolnia kellett. Ennek a picsának meg úgyis annyi pénze van, hogy szaráshoz is használhatna belőle papír helyett, gondolta. Nem, nincs az az isten, hogy abba a koszfészekbe vegyen egy új csapot, majd elveszi Juliét.
A végigégett cigit beleköpte a vizeletbe. Things on your chest, you need to confess, I will deliver, you know I’m a forgiver, reach out and touch faith…
A kilazított csapfejet kihúzta a helyéről, és betette a táskájába a fogóval együtt. A kezét beletörölte a boxerébe, aztán visszalopakodott a nappaliba a ruháiért.
Miközben öltözött, benézett a szobába. Juli hátán még mindig ugyanúgy ült a maci, amit két éve vett a lány születésnapjára. Akkor voltak egyhónaposak, és elképesztően egymásba voltak bolondulva. Zoli, miután odaadta az ajándékot, elvitte vacsorázni a lányt, és zárás előtt megdugta az étterem mosdójában. Juli csak nehezen engedett, de a végén még tetszett is neki a dolog.
Zoli még egyszer körbenézett a nappaliban, hogy nem hagyott-e ott valamit, aztán kiment a bejárathoz. Felvette a cipőjét, a kabátját, és kilépett a folyosóra.
Többé nem jön ide, ez járt a fejében. Már a kulcsot is visszaadta rég. Még egy darabig bámult be a résen, aztán kattanásig behúzta az ajtót. Kívül nem volt kilincs, csak ajtógomb meg csengő a sötétben.