Lincoln-emlékmű

Whiskey-t szürcsölsz, a hónaljadat szaglászod. Két hónapja csak a pornó megy és a tengerentúli sorozatok.

Fölényesen ücsörögsz az íróasztalnál,
mint a washingtoni Lincoln-szobor;
csak épp te jobbra-balra húzod a szád, ráncolod
a homlokod és zavartalanul böfögsz, amíg
az érzékelés fénysebessége gondosan eltakar
valamit előled.
Whiskey-t szürcsölsz, a hónaljadat
szaglászod. Két hónapja csak a pornó megy
és a tengerentúli sorozatok. Egy
füzetben elkezdted összeírni, kiket
dugott meg eddig H. helyetted.
Kiindulópontja vagy valaminek. Úgy
érzed magad, mint a színész, akit tizenhárom
év után írtak ki egy sorozatból.
Minden rendben lesz. Minden rendben lesz.
Rendben lesz minden.
Hajtogatod magadnak — ahogy a rajt előtt szokás.
Már a hátranézés előtt visszaintegetsz, aztán
dölyfös biccentéssel poharat emelsz, de a korty helyett
rágyújtasz;
a tét nélküli dolgok archívuma egyre tisztábban
kivehető.